A vers kétségkívül igen boldog, gondtalan, optimista hangvételű. Eladom mindenemet, eliszom, de sebaj, megéri. Eped a sörért. De azt mondja: „a búra jó”. Miféle búra? Vajon ez az életvidám ember így el van keseredve, hogy már iszik. Talán nem is olyan optimista. Gondoljunk csak a Kis herceg c. mesében az iszákos emberre. Iszom, hogy felejtsek, mert szégyellem magam, s azért szégyellem magam, mert iszom. belekerült a körforgásba. Elindult lefelé a lejtőn, ahol már nehéz fékezni. Egy régi bánat, igyunk, jó érzés, igyunk, tegnap ittunk, igyunk… és már belesüllyedt az ivásba, gallyra ment az élete. Először inni kezdett, meglehet, neki is valami indító oka volt rá, talán egy szerelmi bánat Innen már nincs megállás, zuhant lefelé a szakadékba. Ő még vidám, mulat keservén, de nem csak szórakozásból teszi, amit tesz. Talán a lírai én palástolni akarja csak az elkeseredését. Mint az aki nevet saját magán a többiekkel együtt, de mélyen azért csak rosszul esik neki. Ez talán egy vallomás, bevallom, de palástolom, de én tudom, és Az Úr is tudja… Párhuzamba állíthatjuk sok népdal szövegével is. Burns igyekezett a skót népdalok hangzását, világát megragadni. Maga is sokat mulatott, a sört is kedvelhette. Nem volt egy tartózkodó típus. Nagy sikert aratott bordalaival…
