Walt Whitman: Hallom Amerika dalát   Hallom Amerika dalát, hallom sokféle szent énekét, A kézművesekét, mindegyik aszerint dalolja a magáét, hogy jókedvű-e vagy komoly, A magáét dalolja az ács, miközben a deszkáját vagy a gerendáját méri, Azt dalolja a kőműves, amikor munkájához készülődik…

William Blake: Mások bánata   Láthatok búsulni mást S ne érezném bánatát? Láthatok-e szenvedőt, Hogy ne vigasztaljam őt? Látva könnyet más szemén, Bánatát ne osszam én? Apa síró kisfiát Nézze, s bú ne járja át? Ülhet némán egy anya, Míg szorong, sír magzata? Nem, nem, ó, ez nem lehet, Ez nem…

Walt Whitman: Ó kapitány, kapitányom!   Ó Kapitány, Kapitányom! Szörnyű utunkat már teljesítettük, A kínzott meggyötört, a győzelem a miénk, mit kerestünk. A kikötő közel, hallom már, mindannyian ujjonganak, Százak várják érkezését e bősz, erős hajónak; De óh lélek, lélek, lélek, Ó vörösen vérző…

William Blake: A méregfa   Mérgem jóbarátra szállt: Szóltam róla, vége hát. Haragom ellenségre gyúlt: Nem szóltam róla, el se múlt.   Megnőtt - félve öntözöm - Folyvást hull a könny-özön; Mosolyom a napfény ott S puha, álnok fortélyok.   Nappal nőtt és éjen át, S almát villantott az…

Edgar Allan Poe: A holtak lelke   Lelked majd egymaga marad A sír sötét gondjainak Óráján és senkise lesz, Ki titkaidba beleles.   Viseld csendesen e magányt, Mely nem egyedüllét - hiszen Az életben melletted állt Holtak lelke veled leszen Holtodban, s akaratuk ott Ismét árnyba von; légy…

Robert Burns: Most hoci a számlát   Elmúlt a nap, sötét azt est, de szemünk fény híján se rest; sör, brandy: holdunk, csillagunk. vörösbor: felkelő napunk. Kocsmáros néne, most hoci a számlát,a számlát, a számlát,kocsmáros néne, most hoci a számlát,most hoci a számlát s még egy tele tálcát! Úri…

Robert Burns: Piros, piros rózsa   Ó, szerelmem piros, piros       júniusi rózsa:     románc dallam, oly takaros,       szépen zengő nóta.     Oly tiszta vagy édes mátkám,       szenvedélyem oly mély:     és váltig imádlak drágám,       míg tengert fúj a szél.     Míg eltűnnek a tengerek,      …

Giacomo Leopardi:Árvamadár   Az ó-torony csúcsáról a mezőkre  le-leröppensz, fütyülve szakadatlan,  árvamadár, míg be nem áll az este.  Az édes ének száll végig a völgyön,  a tavasz fénye csattan szét a derűs mezőn, a levegőben,  s látványától míg a szív is megenyhül.  Béget a nyáj, és hallod,…

Victor Hugo: Előhang   Elmondanám nektek e rémületes évet - de máris valami riaszt s habozni késztet. Kell-e, megéri-e, folytassam-e tovább? Ó, látni gyász hazám kihúnyó csillagát! Érzem, hogy fedi el az eget a gyalázat. Ó szörnyü gond! Csapás ad helyet új csapásnak. Mindegy. Folytasd. Hív a…