Ó, szerelmem piros, piros júniusi rózsa: románc dallam, oly takaros, szépen zengő nóta.
Oly tiszta vagy édes mátkám, szenvedélyem oly mély: és váltig imádlak drágám, míg tengert fúj a szél.
Míg eltűnnek a tengerek, sziklát olvaszt a nap: kedvesem váltig szeretlek, míg a homok szalad.
És légy boldog egyetlenem! Maradj, derűteli! Mérföldekről szeretetem, szerelmed elnyeri.
Népies, szerelmes dallam. Azt hiszem nem ismeretlen számunkra sem a virág metafora, sem a szerelmi dal. Romantikus téma, ugyanily köpenyben, Burns sem hazudtolta meg önmagát ezúttal sem. De vajon, a vers, ez a tulajdonképpeni szerenád tényleg ahhoz szól akihez látszólag?
