Walt Whitman: Hallom Amerika dalát

Hallom Amerika dalát, hallom sokféle szent énekét,

A kézművesekét, mindegyik aszerint dalolja a magáét,

hogy jókedvű-e vagy komoly,

A magáét dalolja az ács, miközben a deszkáját vagy

a gerendáját méri,

Azt dalolja a kőműves, amikor munkájához készülődik vagy

abbahagyja a munkáját,

Azt a révész, ami az életéhez vagy a csónakjához tartozik,

dalol a fedélzeti matróz a gőzhajón,

Dalol a cipész, miközben a munkaszékén ül, a kalapos,

miközben áll,

Hallom a favágó dalát, a szántó béreslegényt, ahogy reggel

elindul, vagy ahogy délben megpihen, vagy amikor lemegy

a nap,

Az anya gyönyörű dalát, vagy a dolgozó fiatal asszonyét,

vagy a leányét, aki varr, vagy mos,

Mindegyik azt dalolja, ha férfi, ha nő, amihez köze van, és

nem egyebet,

Napközben azt, ami a nappalé – és éjjel hallom a robusztus,

vidám sihederek csapatát:

Erőteljes, zengő dalaikat dalolják, ahogy csak a torkukon

kifér.

A „Hallom Amerika dalát” egy szerelmes vers a nemzet számára. A vers az egyszerű polgárosztályról szól, amely a társadalom különböző részeiből érkező egyénekből áll össze. Whitman szemében az otthon dolgozó nők és fiatal lányok is ugyan olyan fontos szerepet töltenek be Amerika fejlődésében, mit az ács, a kőműves vagy egy cipész. Whitman szerint Amerika legnagyobb eszköze a fejlődéshez a munkaerőbe vetett hit. Ők az amerikai társadalom alapvető összetevői, ők Amerika bajnokai. Velük lehet hosszútávon létrehozni a fejlett amerikai társadalmat.