Edgar Allan Poe: Álom az álomban
Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
és ez legyen a búcsúszóm:
igazat mondtál énnekem,
bús álom az én életem:
eltűnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
álomba ködlő furcsa álom.
Állok viharzó part előtt,
a tengerár lihegve bőg.
kezemben emlékek, romok,
arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyű, semmi porszemek
és könnyezek ─ és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
a porba hull lágy homlokom?
Ó Istenem! nem menekül
egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
álomba ködlő furcsa álom?
Take this kiss upon the brow!
And, in parting from you now,
Thus much let me avow-
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.
I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand-
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep- while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?
Poe rövid verse, az Álom az álomban, egy kérdés a valóság és az emberi lét természetéről. Az élet nem más, mint egy sor irreális esemény, egy Isten által teremtett irreális világban.
Az idő telik, és nem sokat tudunk tenni azért, hogy feltartóztassuk. Az emberi érzelmek, a gondolatok, és a tudat sem befolyásolhatja az élet folyamatát.
Egy emberi álom egy isteni álomban?
A második versszakban a tenger az elbeszélő érzelmi zűrzavarának metaforája lesz. Amikor Istent megszólítja, választ vár arra, hogy mi mulandó és mi örök.
Ez az egyszerű, két versszakos vers magába foglalja azt az elképzelést, hogy mi, mint ember, egy egzisztenciális rejtélyjel szembesülünk: kontrollálhatjuk-e mindazt, amit a világban látunk és csinálunk? Vagy lemondunk az absztraktnak, mint egy álomban, amit nem mi formálunk.
írta: Sólyom Bence
