Victor Hugo: Tavasz

Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!

Tavasz van! Március, április ránknevethet,

Május és június, hónap-barátaink!

Álmos folyók fölött jegenyék törzse ring,

Oly lágyan hajlanak, mint óriási pálma;

Csöndes erdők alatt madárszárny csattogása;

egy-nevetés a táj s mint zöld, víg társaság,

Egymásnak verseket mondogatnak a fák.

A nap kel, homlokán szelid hajnal-füzérrel;

Az este csupa vágy; s hallani olykor éjjel

Az áldott ég alatt, a roppant árny felett

Valami végtelen és boldog éneket.

Ford. Nemes Nagy Ágnes

Tavasz-fiatalság- szerelem…

Tavasz, a szerelem évszaka, mikor mindenki őrülten szerelmes, Nyírő József regényében még az állatok is bolondok ilyenkor, pláne a fiatalok. Victor Hugo az Európán végigsöprő XIX. századi forradalmi hullámban élt. A tavasz, a szabadság vágya, mind a forradalomra utalhat. Nagyon könnyed, könnyen emészthető vers, örök megújulást is jelképez.

Írta: Feczkó Csongor (2019. 01. 22.)