Giacomo Leopardi: Tréfa

Mikor - cseperdőn - a

Múzsák titkát támadt kilesni kedvem:

kézen fogott egyikük nyomban engem,

aztán reggeltől-estig

mutogatta, mi rejlik

a tágas műhelyekben.

És darabról-darabra

mutatta meg, mi adja

a művészet csodáját,

mindent, amivel Múzsa

verset hív létre: munkaeszközök

arzenálját.

Ámultam, kérdve egyre:

a ráspoly hol van? És ő azt felelte:

elmállt, nélküle kell csiszolni verset.

Szóltam megint: esetleg

másik ráspolyt csinálni nem lehetne?

Nem - mondta ő -, mert idő nincsen erre.

Ford.: Baranyi Ferenc

Saját munkáját, a költészetet mutatja be Leopardi a versében. Tréfásan ír, humoros, ergo romantikus a vers. Nem csak ezért, hanem a mű nem csak azt jelenti, amit látszólag mond. Van egy hátsó üzenete is: a világ gyorsul, már alakítgatni sincs idő. Nincs meg minden eszköz, de így is alkotni kell. Egekben jár a költő, de vissza is tér az ókorba, Múzsákkal társalog.

 Írta: Feczkó Csongor