Alekszandr Szergejevics Puskin: A könny

Puncs mellett ültünk tegnap este,

Huszárom, s jómagam

A messzi utat néztem egyre

Borongva, szótalan.

„Mit nézed azt a pusztaságot? -

Kérdezte a vitéz. -

Hál’ isten nincs kit visszavárnod:

Nem jártunk ott mi még.”

Fejem lehorgadt, úgy feleltem

Egy sóhajtáson át:

„Barátom, érte fáj a lelkem!...”

És hallgattam tovább.

Kicsordult  könnyem is, sötéten

Nyelte el a pohár.

„Fiú, egy lányért sírni szégyen!” -

Kiáltott a huszár.

„Hagyd el, barátom, úgysem érted,

Mi ez a fájdalom.

Csak egy könny hullt belé, de méreg

Lett tőle italom.”

Ford.Rónay György

Mikor elolvastam a vers címét arra számítottam, hogy ez olyan nyálas, csöpögős vers lesz. Bizonyos értelemben az. De mégsem az a hulladék amire azt mondják: jaj de romi… A hideg is kilelne. Mondjuk a vers olvasása közben, egy Cleyderman-darab hallgatása, meg egy hasonlóan nyálas film után már erre hajazna ez a vers is, s undorodnánk tőle. Értelmezhetjük úgy is, hogy ez már annyira csöpögős, hogy már humoros, de vehetjük komolyan is. Bordal effektus: alkoholba fojtja bánatát. Szerelmi bánat: ez is tipikus romantikus vers. Írása talán egy olyan embernek, aki szerelmes még halálosan, de már belefáradt a küzdelembe. Akinek már rágondolni is fájdalom, aki már csak néz a messzeségbe, az elérhetetlen után, és a külvilág számára mindez érthetetlen. Őt nem tudja senki megérteni, már az italnak is rossz az íze, tán mérget is inna, de Őt szereti…

Írta: Feczkó Csongor