Robert Burns: Most hoci a számlát

Elmúlt a nap, sötét azt est,
de szemünk fény híján se rest;
sör, brandy: holdunk, csillagunk.
vörösbor: felkelő napunk.

Kocsmáros néne, most hoci a számlát,
a számlát, a számlát,
kocsmáros néne, most hoci a számlát,
most hoci a számlát s még egy tele tálcát!

Úri sors: jómód, kényelem
paraszt-sors: nyűgös gyötrelem;
itt egyetértés lángja gyúl:
a részeg ember mind nagyúr.

Poharamban szent nedvü tó,
gondjaimat gyógyítgató;
mámor: pisztráng tó mélyiben,
kortyints nagyot, s benned leszen.

Kocsmáros néne, most hoci a számlát,
a számlát, a számlát,
kocsmáros néne, most hoci a számlát,
most hoci a számlát s még egy tele tálcát!

Ford.: Weöres Sándor

Különös hangulatot ad a versnek, ha meghallgatjuk a Kaláka együttes feldolgozásában: https://www.youtube.com/watch?v=RGRJHCEoSeE

Burns stílusát már kezdjük megszokni: az élvezeteknek, a bornak, a mámornak hódol, Dionüszosz oltárán áldozik. A népies bordalok ízét kezdjük érezni. Egy kocsmába varázsol minket. Előttünk a kép: falusi kocsma, egyszerűség, hasonszőrű emberek, meghitt hangulat. De valahogy mégis a víg dalba elkeseredettséget ad. A látszólag víg dal mégis szomorú. Ez a kétoldalúság nem egy Burns versben megjelenik. Tipikus romantikus vers, az erkölcsi szabadság vágya, eszméje. De  ennek ára van…

Írta: Feczkó Csongor