Victor Hugo: Ó, hogy ábrándjaid...
Ó, hogy ábrándjaid raját betöltse vélem,
Ha vársz, fáradtan az úttól, a partszegélyen,
A fa alatt, ahol nem les kíváncsi nép,
És lent a lábad előtt a völgy, mely csupa jószag
S páragomoly, mikor elszáll a lángoló nap,
Füstöl, mint szép edény, melyben…