William Blake: Rosszra vak a szerelem

Rosszra vak a szerelem,
Örömre hajlik szüntelen,
Szeszélyes, röpke, szertelen,
S béklyókat old értelmeden.

Az álnokság titkot terem,
Hajlong óvatos-kényesen,
Mindenre vak, érdekre nem,
S bilinccsé lesz értelmeden

Ez a vers eltér a tipikus romantikus versektől, mivel a vers nem csak a pátoszi szerelemről, hanem az álnokságról is ír. Ezt a kettőt állítja párhuzamba. A versben a szerelem mindenben csak a jót látja, így az lírai én nem veszi észre azt az álnokságot, amely őt lebilincseli. Ezt az is tükrözi, hogy az álnokságról a csak a második versszakban esik szó, mivel az nem olyan alapvető emberi tulajdonság, mint a szerelem. A két versszakban ezen kívül közös motívum a hajlás motívum, mely szerint az álnokság mindenkinél „hajlong óvatos-kényesen” miközben a szerelem csak „örömre hajlik”.

                                                                                                                                       Sólyom Bence Ádám