Walt Whitman: Hallom Amerika dalát   Hallom Amerika dalát, hallom sokféle szent énekét, A kézművesekét, mindegyik aszerint dalolja a magáét, hogy jókedvű-e vagy komoly, A magáét dalolja az ács, miközben a deszkáját vagy a gerendáját méri, Azt dalolja a kőműves, amikor munkájához készülődik…

William Blake: Mások bánata   Láthatok búsulni mást S ne érezném bánatát? Láthatok-e szenvedőt, Hogy ne vigasztaljam őt? Látva könnyet más szemén, Bánatát ne osszam én? Apa síró kisfiát Nézze, s bú ne járja át? Ülhet némán egy anya, Míg szorong, sír magzata? Nem, nem, ó, ez nem lehet, Ez nem…

Walt Whitman: Ó kapitány, kapitányom!   Ó Kapitány, Kapitányom! Szörnyű utunkat már teljesítettük, A kínzott meggyötört, a győzelem a miénk, mit kerestünk. A kikötő közel, hallom már, mindannyian ujjonganak, Százak várják érkezését e bősz, erős hajónak; De óh lélek, lélek, lélek, Ó vörösen vérző…

William Blake: A méregfa   Mérgem jóbarátra szállt: Szóltam róla, vége hát. Haragom ellenségre gyúlt: Nem szóltam róla, el se múlt.   Megnőtt - félve öntözöm - Folyvást hull a könny-özön; Mosolyom a napfény ott S puha, álnok fortélyok.   Nappal nőtt és éjen át, S almát villantott az…

Edgar Allan Poe: A holtak lelke   Lelked majd egymaga marad A sír sötét gondjainak Óráján és senkise lesz, Ki titkaidba beleles.   Viseld csendesen e magányt, Mely nem egyedüllét - hiszen Az életben melletted állt Holtak lelke veled leszen Holtodban, s akaratuk ott Ismét árnyba von; légy…