Robert Burns: Az emberirtást gyűlölöm

Az emberirtást gyűlölöm,
nem csábít a babér sem,
de Vénusz mezején öröm
kiontani a vérem.

Legfőbb üdvöm, ha béke van,
s bőségben él a nemzet.
Húszat öljek le egymagam?
Dicsőbb, ha egyet nemzek.

Ford: Kálnoky László

Burns dalokon kívül sok epigrammát is írt. Ez nem tipikus epigramma, de költőnk köteteiben ott szerepel. Ezek sokszor ars poetica-ként is értelmezhetőek. Mint a romantikára általában, és Burns költészetére is jellemző a klasszicizmus ellenesség. Kazinczy ezen verse alapján kiátkozná költőnket az egész irodalomból. Sokakat bizonyára megbotránkoztatna ez a vers. Nem a klasszicizmus által elismert eszméket isteníti, nem áldozza föl utolsó csepp vérét is hazájáért stb., hanem inkább otthon marad szerelmével. Nem öldököl, hanem inkább gyereket nevel, és ezt hirdeti erkölcsi győztesként. Párhuzamba állíthatjuk Tersánszky Józsi Jenővel is, hiszen ő sem az addig megszokott erkölcsöket favorizálta, ő is sokakat megbotránkoztatott. Ellentétek verse ez a mű: a szerelmet a vérontásnál többre becsüli, mégis vérét ontja Vénusz mezején. Folyamatosan ellentétekként állítja szembe egymással a hősiességet és a szerelmet.

Írta: Feczkó Csongor

Alekszandr Szergejevics Puskin: Sírfeliratom

Puskin nyugszik alant. Az ifjú múzsa mellett

Leélt sok víg napot ölelkezve, henyélve.

Nem mívelt semmi jót. De belül - nézd a lelket-

Csak jó volt, Isten úgy segélje.

Illyés Gyula ford.

Hasonlítsuk össze Burns sírfeliratával:

1. Burns: Önmagára

Ime Burns
Rocinante-lován;
fene víg,
de gebéje sovány!

Szerényen, vagy tán túl szerényen is írt epigramma mindkettő. Humorosra alakított versek, saját munkásságukat leértékelik. Puskin sírfelirata mégis más. Az elhunytnak kilétét elmondja mindegyik, elég hasonlóan, de míg Burns víg, Puskin szerelmes, legfontosabbnak életében költészetét, szerelmét tartotta, ezt kiemelné sírján is. S valóban, Puskin feleségéért nem keveset kockáztatott, s tulajdonképpen érte halt meg. Szerelem és költészet: romantika, humor és optimizmus: romantika. S hívő is, Istennek még itt is segítségét kéri.

Írta: Feczkó Csongor

Robert Burns: Önmagára

Ime Burns
Rocinante-lován;
fene víg,
de gebéje sovány!

Ford.: Kálnoky László

Epigramma-sírfelirat, s Burns, a víg-könnyed skót még a halákban is vidám. Ő nem Szent Mihály lován távozik e világból, mint bárki más, nem! Neki megadatott, hogy az elmés és nemes Don Quijote de la Mancha hátasán, Rocinante-n lovagolja utolsó tiszteletkörét. Különb nálunk, de lealacsonyítja magát, hogy ő csak Cervantes nevetséges figurájával, Don Quijote-val egyenlő. A romantika rajong a középkorért, a lovagokért, rajongok én is -mondja a lírai én-, s mint a zakkant kisnemes aki lovagot játszott, visszanyúlok a lovagokhoz. Kifigurázza a romantikát, s így alkot romantikus verset, hiszen az humoros is. Szerénykedik, holott költőnk tényleg vígan él, de mondanivalója, sütnivalója is van, ámbár pénze nem nagyon. S be akarja bizonyítani, hogy vígságát még a halálban is megőrzi. Ellentétet használ itt is: derűs a halálban. Óh a klasszicizmus ellenesség, hát ez aztán tényleg romantika. Hány klasszicista költő botránkozna egy ilyen sírfeliraton meg. D Burns hiába állítja, hogy mondanivalója, tehetsége nincs, hisz prádés életműve ennek ellenkezőjét mutatja, Don Quijote lován távozik aki azért mégis az irodalom egyik remekének szereplője.

Írta: Feczkó Csongor

William Blake: Rosszra vak a szerelem

Rosszra vak a szerelem,
Örömre hajlik szüntelen,
Szeszélyes, röpke, szertelen,
S béklyókat old értelmeden.

Az álnokság titkot terem,
Hajlong óvatos-kényesen,
Mindenre vak, érdekre nem,
S bilinccsé lesz értelmeden

Ez a vers eltér a tipikus romantikus versektől, mivel a vers nem csak a pátoszi szerelemről, hanem az álnokságról is ír. Ezt a kettőt állítja párhuzamba. A versben a szerelem mindenben csak a jót látja, így az lírai én nem veszi észre azt az álnokságot, amely őt lebilincseli. Ezt az is tükrözi, hogy az álnokságról a csak a második versszakban esik szó, mivel az nem olyan alapvető emberi tulajdonság, mint a szerelem. A két versszakban ezen kívül közös motívum a hajlás motívum, mely szerint az álnokság mindenkinél „hajlong óvatos-kényesen” miközben a szerelem csak „örömre hajlik”.

                                                                                                                                       Sólyom Bence Ádám