Romantika Antológia

Romantika Antológia

Robert Burns: A jó sör ó…

2019. január 28. - Romantika Projekt

Robert Burns: A jó sör ó…

 

A jó sör, ó. jön is, megy is.

Sebaj, ha rongyom rámegy is.

Culám, cipőm is eladó -

A jó sör, ó, a búra jó.

 

Hat ökröm volt, de kitünő,

ami a fő: ugartörő!

Elolvad áruk, mint a hó -

A jó sör, ó, a búra jó.

 

Nyakam töröm, csak jöjj söröm

a konyhatündért gyömködöm,

s jöhet a szégyenpad s bitó -

A jó sör, ó, a búra jó.

 

A jó sör, ó, jön is, megy is.

Sebaj, ha rongyom rámegy is.

Culám, cipőm is eladó -

A jó sör, ó, a búra jó.

Ford. Nagy László

A vers kétségkívül igen boldog, gondtalan, optimista hangvételű. Eladom mindenemet, eliszom, de sebaj, megéri. Eped a sörért. De azt mondja: „a búra jó”. Miféle búra? Vajon ez az életvidám ember így el van keseredve, hogy már iszik. Talán nem is olyan optimista. Gondoljunk csak a Kis herceg c. mesében az iszákos emberre. Iszom, hogy felejtsek, mert szégyellem magam, s azért szégyellem magam, mert iszom. belekerült a körforgásba. Elindult lefelé a lejtőn, ahol már nehéz fékezni. Egy régi bánat, igyunk, jó érzés, igyunk, tegnap ittunk, igyunk… és már belesüllyedt az ivásba, gallyra ment az élete. Először inni kezdett, meglehet, neki is valami indító oka volt rá, talán egy szerelmi bánat Innen már nincs megállás, zuhant lefelé a szakadékba. Ő még vidám, mulat keservén, de nem csak szórakozásból teszi, amit tesz. Talán a lírai én palástolni akarja csak az elkeseredését. Mint az aki nevet saját magán a többiekkel együtt, de mélyen azért csak rosszul esik neki. Ez talán egy vallomás, bevallom, de palástolom, de én tudom, és Az Úr is tudja… Párhuzamba állíthatjuk sok népdal szövegével is. Burns igyekezett a skót népdalok hangzását, világát megragadni. Maga is sokat mulatott, a sört is kedvelhette. Nem volt egy tartózkodó típus. Nagy sikert aratott bordalaival…

Írta: Feczkó Csongor (2019. 01. 27.)

Robert Burns: Kicsi lány még a kedvesem

Robert Burns: Kicsi lány még a kedvesem

Kicsi lány még a kedvesem, 
kicsi lány még a kedvesem, 
esztendõre majd nem leszen 
felényire se szemtelen. 

Bánom, hogy ráakadtam, ó, 
bánom, hogy ráakadtam, ó, 
akié lesz, ne mondja, hogy 
megkérte, mondja: vette, ó! 

Igyunk egy finom kupa bort, 
igyunk egy finom kupa bort, 
örömet ott lelsz, ahol érsz, 
de itt még híja sose volt. 

Bortól szomjazunk legkivált, 
bortól szomjazunk legkivált, 
cigányasszonyt csókolt a pap, 
rágondolt, s félreprédikált.

Kétségkívül igen vidám hangvételű bordal. Témájában nagyon hasonlít sok magyar mulató népdalhoz. Itt is hűen idézi egy falusi nótázás hangulatát. A versszakok első sorának ismétlése is a nép ajkán született dalokat idézi, s a versszakok utolsó sorai is az előzőek jelentésétől függetlenül kapcsolódnak, ezek az elemek szintén a népköltészetre utalnak. Romantikus téma: szabadságra és függetlenségre utalás, humoros, mégis igényes vers. Ellentétek, logikátlanul következő részek tömkelege. két részre oszthatjuk a verset: 1. két versszak: szerelmi téma, 2. bordal. Valószínűleg az egyházi személyek szerelmi kapcsolatai már akkor is alkalmas témát nyújtottak a nép pletykáinak, tréfáinak.

Írta: Feczkó Csongor

Alekszandr Szergejevics Puskin: Madárka

Alekszandr Szergejevics Puskin: Madárka

A múlt idők kedves szokását

Itt távol is megőrzöm én:

Kiengedek egy rab madárkát

A tavasz fényes ünnepén.

 

Szelíd vigasz suhan felettem,

Szívemben újra gyúl a hit:

Hisz, íme, szabaddá tehettem

E földön én is valakit!

 Ford. Kardos László

 

Szabadság, szabadság, romantika…

Fiatalság, szabadság!- ezt sugározza felénk a vers. Könnyed hang, mégis magas. Ha már mi nem lehetünk teljesen szabadok, legalább a madár, vagy hogy még kedvesebb legyen a madárka legyen szabad. Optimizmus: újra gyúl a hit. Vígasztal, hogy leglább szabaddá tehettem valakit, de benne van én nem vagyok szabad. Nagymértékű szabadság szenvedély és vágy tükröződik a versen. Népies hagyományt kiemelő, romantikus mű.

Írta: Feczkó Csongor

Victor Hugo: Tavasz

Victor Hugo: Tavasz

 

Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!

Tavasz van! Március, április ránknevethet,

Május és június, hónap-barátaink!

Álmos folyók fölött jegenyék törzse ring,

Oly lágyan hajlanak, mint óriási pálma;

Csöndes erdők alatt madárszárny csattogása;

egy-nevetés a táj s mint zöld, víg társaság,

Egymásnak verseket mondogatnak a fák.

A nap kel, homlokán szelid hajnal-füzérrel;

Az este csupa vágy; s hallani olykor éjjel

Az áldott ég alatt, a roppant árny felett

Valami végtelen és boldog éneket.

 

Ford. Nemes Nagy Ágnes

 

Tavasz-fiatalság- szerelem…

Tavasz, a szerelem évszaka, mikor mindenki őrülten szerelmes, Nyírő József regényében még az állatok is bolondok ilyenkor, pláne a fiatalok. Victor Hugo az Európán végigsöprő XIX. századi forradalmi hullámban élt. A tavasz, a szabadság vágya, mind a forradalomra utalhat. Nagyon könnyed, könnyen emészthető vers, örök megújulást is jelképez.

Írta: Feczkó Csongor (2019. 01. 22.)

Alekszandr Szergejevics Puskin: A tizedik parancsolat

Alekszandr Szergejevics Puskin: A tizedik parancsolat

„Ne kívánd a szomszédodét”-

Szól a parancsod. De, Uram, jaj,

Én sokszor nem bírok magammal,

A szívem kegyetlen kínban ég,

Felebarátom semmi kincse

Nem vonz, ház, kert, falu miatt

Nem mar becstelen indulat.-

Minderre hidegen tekintek;

Barmát, szolgáját is konok

Békével nézem; de ha aztán

Szolgálóját, a szép parasztlányt

Látom… Atyám, gyönge vagyok!

S ha van asszony, drága, friss, szép

Hús-vér angyal, földi varázs,

Akkor, óh Uram, megbocsáss,

De csupa bűn vagyok, irigység!

Ki fékezheti a szivét,

Ha fellobog a szenvedélye?

Ki nem tör az ég gyönyörére,

A szépségért ki nem eped?

Fájok, elöntenek a könnyek,

De tartom szentséges szavad:

Elhallgatom vágyaimat,

Bár sóvár titkaim megölnek.

 Ford.:Szabó Lőrinc

Egy ismerősöm e verset olvasva így szólt: ez csak a férfiak nővágyáról szól. Lehet, de akkor nagyon művészien mondja vágyait Puskin. A nagy francia forradalom után rohamosan terjedt az emberi szabadság eszméje. Mi is a szabadság? Kérdezhetjük, de erre nem várunk választ. Végtelen felelet létezik. Az embernek van egy alapvető szabadságvágya, melyet ha megkap már jól érzi magát.  A kapzsiság, mikor mindennél többet akarunk. A szerelmi és szexuális szabadság vágya a történelemben újra és újra megjelent. A romantika kora a szabadság, a múlttal való szakítás, a klasszicizmus ellenesség korszaka. Bizonyára megbotránkoznának Kazinczy-ék ezen a versen (is). Érdekes értelmezése Isten parancsolatainak, a parancsolatok megtartásának. Ellenkezés a múlttal. Vallási igazságok feszegetése stb.

Írta: Feczkó Csongor

Alekszandr Szergejevics Puskin: Csalogány és kakukk

Alekszandr Szergejevics Puskin: Csalogány és kakukk

Tavaszi erdő éjjelében

A sok húrú kis dalnok ébren

Trilláz,fütyül, csattogva búg;

Az ostoba kakukk azonban

Folyton darál: kakukk, kakukk,

Elhallgat, s újra kezdi nyomban;

Visszhangja kél völgyön, hegyen.

És ránk kakkukkolja unalmát!

Futnék. Állítsd meg, Istenem,

E mélabunak bárgyú malmát!

 Ford.: Urbán Eszter

 

Érzésem szerint ez a vers nem csupán természetfestő mű, hanem allegória. Talán egy elnyomott embernek, költőnek képe a csalogány, s kakukk a média, az istenített versenytárs, ki az én szemszögemből unalmas fráter. De engem, vagy azt az elnyomottat nem hallgat senki, s a másikat, vagy a többit visszhangozza minden. S az az utálatos, unalmas valaki önmagát nyomja mindenütt. Nem bírja abbahagyni a hulladék ontását. Istenem kérlek segíts, hogy már végre én is érvényesüljek, hiszen én sokkal szebbet írok.

Írta: Feczkó Csongor

Edgar Allan Poe: Álom az Álomban

Edgar Allan Poe: Álom az álomban

Vedd még e csókot, édesem!
Mostan megyek, elbúcsuzom
és ez legyen a búcsúszóm:
igazat mondtál énnekem,
bús álom az én életem:
eltűnt reményem csillaga,
mindegy, nappal vagy éjszaka,
való volt-e, vagy látomány,
ma már mi sem maradt nyomán.
Minden, mi van e bús világon,
álomba ködlő furcsa álom.

Állok viharzó part előtt,
a tengerár lihegve bőg.
kezemben emlékek, romok,
arany fövény, arany homok. -
Nézem, hogy hullanak ezek
a könnyű, semmi porszemek
és könnyezek ─ és könnyezek!
Ó Istenem! bárhogy fogom,
a porba hull lágy homlokom?
Ó Istenem! nem menekül
egy szem se a vizek elül?
Hát minden-minden e világon
álomba ködlő furcsa álom?

Take this kiss upon the brow!
And, in parting from you now,
Thus much let me avow-
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream;
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.

I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand-
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep- while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?

 

Poe rövid verse, az Álom az álomban, egy kérdés a valóság és az emberi lét természetéről. Az élet nem más, mint egy sor irreális esemény, egy Isten által teremtett irreális világban.
Az idő telik, és nem sokat tudunk tenni azért, hogy feltartóztassuk. Az emberi érzelmek, a gondolatok, és a tudat sem befolyásolhatja az élet folyamatát.

Egy emberi álom egy isteni álomban?

A második versszakban a tenger az elbeszélő érzelmi zűrzavarának metaforája lesz. Amikor Istent megszólítja, választ vár arra, hogy mi mulandó és mi örök.

Ez az egyszerű, két versszakos vers magába foglalja azt az elképzelést, hogy mi, mint ember, egy egzisztenciális rejtélyjel szembesülünk: kontrollálhatjuk-e mindazt, amit a világban látunk és csinálunk? Vagy lemondunk az absztraktnak, mint egy álomban, amit nem mi formálunk.

írta: Sólyom Bence

Alekszandr Szergejevics Puskin: A könny

Alekszandr Szergejevics Puskin: A könny

Puncs mellett ültünk tegnap este,

Huszárom, s jómagam

A messzi utat néztem egyre

Borongva, szótalan.

 

„Mit nézed azt a pusztaságot? -

Kérdezte a vitéz. -

Hál’ isten nincs kit visszavárnod:

Nem jártunk ott mi még.”

 

Fejem lehorgadt, úgy feleltem

Egy sóhajtáson át:

„Barátom, érte fáj a lelkem!...”

És hallgattam tovább.

 

Kicsordult  könnyem is, sötéten

Nyelte el a pohár.

„Fiú, egy lányért sírni szégyen!” -

Kiáltott a huszár.

 

„Hagyd el, barátom, úgysem érted,

Mi ez a fájdalom.

Csak egy könny hullt belé, de méreg

Lett tőle italom.”

 

Ford.Rónay György

 

Mikor elolvastam a vers címét arra számítottam, hogy ez olyan nyálas, csöpögős vers lesz. Bizonyos értelemben az. De mégsem az a hulladék amire azt mondják: jaj de romi… A hideg is kilelne. Mondjuk a vers olvasása közben, egy Cleyderman-darab hallgatása, meg egy hasonlóan nyálas film után már erre hajazna ez a vers is, s undorodnánk tőle. Értelmezhetjük úgy is, hogy ez már annyira csöpögős, hogy már humoros, de vehetjük komolyan is. Bordal effektus: alkoholba fojtja bánatát. Szerelmi bánat: ez is tipikus romantikus vers. Írása talán egy olyan embernek, aki szerelmes még halálosan, de már belefáradt a küzdelembe. Akinek már rágondolni is fájdalom, aki már csak néz a messzeségbe, az elérhetetlen után, és a külvilág számára mindez érthetetlen. Őt nem tudja senki megérteni, már az italnak is rossz az íze, tán mérget is inna, de Őt szereti…

Írta: Feczkó Csongor

Edgar Allan Poe: Eldorádó

Edgar Allan Poe: Eldorádó

 

Valaha rég  

Egy drága-szép

Lovag nagy útra szállott.

Ment, mendegélt,

Száz útra tért,

Kereste Eldorádót.

 

Azóta agg

A szép lovag,

Szívében átok, átok.

Bármerre ment,

Se fönt se lent,

Nem lelte Eldorádót.

 

És végtire

Lankadt szive,

Egy árny eléje állott.

Szólt: „Áldalak,

Bús árny-alak,

Mutasd meg Eldorádót.”

 

„Ott messzi túl,

A Hold kigyúl,

Az Árnyak Völgye vár ott.

Vágtass el, el”,

az árny felel,

„Eléred Eldorádót.”

 

Gaily bedight,

A gallant knight,

In sunshine and in shadow,

Had journeyed long,

Singing a song,

In search of Eldorado.

But he grew old-

This knight so bold-

And o'er his heart a shadow-

Fell as he found

No spot of ground

That looked like Eldorado.

And, as his strength

Failed him at length,

He met a pilgrim shadow-

'Shadow,' said he,

'Where can it be-

This land of Eldorado?'

'Over the Mountains

Of the Moon,

Down the Valley of the Shadow,

Ride, Boldly ride,'

The shade replied,-

'If you seek for Eldorado!'

 

Poe egy olyan lovagról számol be, aki Eldorádót keresi, ahol gazdagság vár mindenkire. Versünk szereplője az első versszakban fiatal, készen áll egy utazásra, küldetésre. Az első és a második versszak közt hosszú évek teltek el. A lovag idős korára sem lelte meg Eldorádót. Poe szerint a cél nem a földi gazdagság keresése. A versben a lovag fizikai gazdagságot keres sok éven át, remény nélkül, elcsüggedve. Amikor élete végén, közel a halálhoz megkérdezi az Árnyat (talán magát a halált), hogy hol van Eldorádó, válaszul azt kapta, hogy ahol a Hold kigyúl, ott az Árnyak Völgye vár rá. Ez az utalás még erőteljesebben hangsúlyozza azt, hogy az igazi gazdagságot csak a túlvilágon nyerheti el az ember, a földön keresett gazdagság csak kétségbeeséshez és halálhoz vezet.

írta: Sólyom Bence

Victor Hugo: Ó hogy ábrándjaid...

Victor Hugo: Ó, hogy ábrándjaid...

 

Ó, hogy ábrándjaid raját betöltse vélem,

Ha vársz, fáradtan az úttól, a partszegélyen,

A fa alatt, ahol nem les kíváncsi nép,

És lent a lábad előtt a völgy, mely csupa jószag

S páragomoly, mikor elszáll a lángoló nap,

Füstöl, mint szép edény, melyben illatszer ég;

 

Amit csak látsz körül, a sík, a domb, a lejtő,

A vadvirág-bozót, az illatot lehellő,

A villogó üveg,

A zöld, rét, a falu felé vivő utacska,

A vízmosás, hol a lomb úgy árad dagadva,

Mint sustorgó vizek;

 

A fák, a kert a ház, a fellegek az égen,

Ha dél emészti gyér árnyékuk a messzeségben,

A pöttyök-foltok, e remegő zűrzavar,

A száraz levelek, a gyümölcsterhes ágak,

A koraősz, ez a szeptember-kezdete vázlat,

Mindaz, amit a fül surranni, szállni hall,

 

Minden dolog, amely, körülvesz-fog: e háló,

Melynek első szeme a szerelem sudárló

Fája fejed felett,

Füvek, lombok, habok, fény, árny,és lobogó láng,

Mind szóval szóljanak, lélekké válva mondják

A nevemet neked!

 

Ford. Lator László

 

Hát, ööhm, ja… Mire úgy fölfogtam, mit jelent, mond ez a vers, háromszor olvastam el. Victor Hugo zsenialitását dicséri, mert nem hogy író létére verset ír, hanem több versformában, romantikus, és mai szemmel is modern verset. Talán e vers témáját, tárgyát egy rajzként tudnám jellemezni. Mintha, a szavak után rajzolódna ki egy kép. Bár a rímképlet azonos: AABCCB, az 1-3. és a 2-4. versszak hasonlít formájában jobban egymáshoz. Tulajdonképpeni történés csak az első versszakban, és az utolsó versszak végén van, közte egy hosszú, de egy mondatba sűrített felsorolás van. A klasszicizmusban már a soráthajlások is meredekek, nem hogy egy mondat négy versszakon át tartson. Szokatlan szóösszetételek, különös hangulatot adnak a versnek. Tipikus romantikus téma: szerelem, mindenben ezt és szerelmed látod- nem szokatlan.

Írta: Feczkó Csongor

süti beállítások módosítása