Alekszandr Szergejevics Puskin: A tizedik parancsolat
„Ne kívánd a szomszédodét”-
Szól a parancsod. De, Uram, jaj,
Én sokszor nem bírok magammal,
A szívem kegyetlen kínban ég,
Felebarátom semmi kincse
Nem vonz, ház, kert, falu miatt
Nem mar becstelen indulat.-
Minderre hidegen tekintek;
Barmát, szolgáját is konok
Békével nézem; de ha aztán
Szolgálóját, a szép parasztlányt
Látom… Atyám, gyönge vagyok!
S ha van asszony, drága, friss, szép
Hús-vér angyal, földi varázs,
Akkor, óh Uram, megbocsáss,
De csupa bűn vagyok, irigység!
Ki fékezheti a szivét,
Ha fellobog a szenvedélye?
Ki nem tör az ég gyönyörére,
A szépségért ki nem eped?
Fájok, elöntenek a könnyek,
De tartom szentséges szavad:
Elhallgatom vágyaimat,
Bár sóvár titkaim megölnek.
Ford.:Szabó Lőrinc
Egy ismerősöm e verset olvasva így szólt: ez csak a férfiak nővágyáról szól. Lehet, de akkor nagyon művészien mondja vágyait Puskin. A nagy francia forradalom után rohamosan terjedt az emberi szabadság eszméje. Mi is a szabadság? Kérdezhetjük, de erre nem várunk választ. Végtelen felelet létezik. Az embernek van egy alapvető szabadságvágya, melyet ha megkap már jól érzi magát. A kapzsiság, mikor mindennél többet akarunk. A szerelmi és szexuális szabadság vágya a történelemben újra és újra megjelent. A romantika kora a szabadság, a múlttal való szakítás, a klasszicizmus ellenesség korszaka. Bizonyára megbotránkoznának Kazinczy-ék ezen a versen (is). Érdekes értelmezése Isten parancsolatainak, a parancsolatok megtartásának. Ellenkezés a múlttal. Vallási igazságok feszegetése stb.
